Ahogy mondani szokták: a mi Napunk igen átlagos csillag. Csakhogy van egy érdekes sajátossága. A mi Napunk keletkezésekor ugyanis tekintélyes mennyiségű "szilárd anyag" jött létre. Azaz jelentős mennyiségű "nehéz elem" is volt a keletkezés idejében. Hiszen a Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars nem gázgömb, hanem szilíciumból, vasból stb. álló kemény kis bolygó. És ebben a golyóban arany is van, meg ezüst is, meg alumínium is. A Napban ugyan a "nehéz elemek" aránya állítólag 2% - a mi Földünk meg szinte tisztán nehéz elemekből áll! Ezzel szemben a Jupiter meg a Szaturnusz szintén gázgömb. Csak nem gyulladtak be, nem indult meg bennük a hidrogén fúziója héliummá.
Nos, a kérdés az, hogyan került a mi Naprendszerünk keletkezése idejére és helyére a világegyetemben szokatlanul sok nehézelem?
A csillagászok azt mondják, hogy éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen - tehát a Naprendszer keletkezési helyén és kezdetén - szupernóva-robbanás következett be. A szupernóva-robbanás során pedig a csillagrobbanás nagymennyiségű salakot, azaz nehézelemet szór ki a csillagközi térbe. A tudósok jórészt azt mondják, hogy nem is egy, hanem két szupernóva-robbanás volt - a legjobbkor.
A nehézelem-megoszlás azonban igen különösen alakult. A Napban a nehézelemek aránya körülbelül 2%, ezzel szemben a bolygókon más a helyzet. A Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars szinte tisztán nehézelemből áll. A kijjebb eső Jupiter és a Szaturnusz pedig a Naphoz hasonlóan hidrogén-hélium gázgömb, a Jupiter holdjai, meg a Szaturnusz holdjai, a Plútó és mások pedig - hogy a kisbolygókról ne is beszéljünk - szilárdak, nehézelemekből állnak. A nehézelemek és a könnyű hidrogén-hélium megoszlására van magyarázat: állítólag a napszél kifújta a gázokat.
