2017. április 11., kedd

csillagok körül keringő bolygók

Az idegen csillagok körül keringő bolygókat (ha vannak?) távcsővel nem látjuk. A bolygónak ugyanis viszonylag kis fénye van, az, amit a csillagja (napja) sugároz rá, ezt veri vissza. A bolygó fénye - több fényévnyi távolságban - összeolvad csillagjának fényével. Meg azután a mi légkörünknek zavaró hatása is van. Az idegen csillag körül keringő bolygót azonban - szerencsére - más úton is felfedezhetik a csillagászok. Ha nem is látják a bolygót, létét elárulja a csillagjának (napjának) a mozgása. Erre jó példa a Barnard-csillag esete. Történt ugyanis, hogy az Amerikában élő hollandus csillagász, Van de Kamp mintegy 25 esztendőn keresztül fényképezte a tőlünk mindössze 2,8 pc (egy pc = 3,6 fényév) távolságban lévő csillagot, amely egyébként az Alfa Centauri után a legközelebbi szomszédunk, igen gyenge vörös törpe. A Barnard-csillagnak a környezetében levő csillagokhoz viszonyított mozgása hullámszerű. A csillag saját mozgásának ilyen jellegű váltakozása csakis egy láthatatlan kísérő jelenlétével magyarázható. A csillagászok megörültek: a Barnard-csillagnak bolygója van! És ebből talán arra lehet következtetni, hogy nemcsak a mi Napunknak van bolygórendszere, hanem más csillagoknak is vannak bolygói. Később azonban sok csillagász azt mondta, hogy a Barnard-csillagnak talán még sincsenek bolygói, vitatták Van de Kamp vizsgálatainak eredményeit.

2016. december 23., péntek

ismeretlen bolygó felfedezése

A 2000. év táján gyakran arról értesülünk, hogy szorgalmas csillagászok egy addig ismeretlen bolygót fedeztek fel; és ez a most megismert bolygó nem a mi Naprendszerünk tagja. Egy tőlünk talán 4 - vagy 150 - fényévnyire levő csillag, azaz nap körül kering. A hírt általában a napilapok is közlik mint tudományos szenzációt.
 A dologban persze az az érdekesség, hogy a bolygó nem a Nap körül keringő bolygórendszer tagja. Hiszen a Merkúrt, Vénuszt, Marsot, Jupitert vagy a Szaturnuszt régóta és igen jól ismerjük; a Vénusz meg éppenséggel a Nap és a Hold után a legfényesebb égitest. Csakhogy a Vénusz viszonylag közel van hozzánk, amikor kedvező a helyzete, csak 41 millió kilométerre van tőlünk.

2016. július 24., vasárnap

Miért nerm lett gázgömb a Föld is?

Ahogy mondani szokták: a mi Napunk igen átlagos csillag. Csakhogy van egy érdekes sajátossága. A mi Napunk keletkezésekor ugyanis tekintélyes mennyiségű "szilárd anyag" jött létre. Azaz jelentős mennyiségű "nehéz elem" is volt a keletkezés idejében. Hiszen a Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars nem gázgömb, hanem szilíciumból, vasból stb. álló kemény kis bolygó. És ebben a golyóban arany is van, meg ezüst is, meg alumínium is. A Napban ugyan a "nehéz elemek" aránya állítólag 2% - a mi Földünk meg szinte tisztán nehéz elemekből áll! Ezzel szemben a Jupiter meg a Szaturnusz szintén gázgömb. Csak nem gyulladtak be, nem indult meg bennük a hidrogén fúziója héliummá. Nos, a kérdés az, hogyan került a mi Naprendszerünk keletkezése idejére és helyére a világegyetemben szokatlanul sok nehézelem? A csillagászok azt mondják, hogy éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen - tehát a Naprendszer keletkezési helyén és kezdetén - szupernóva-robbanás következett be. A szupernóva-robbanás során pedig a csillagrobbanás nagymennyiségű salakot, azaz nehézelemet szór ki a csillagközi térbe. A tudósok jórészt azt mondják, hogy nem is egy, hanem két szupernóva-robbanás volt - a legjobbkor. A nehézelem-megoszlás azonban igen különösen alakult. A Napban a nehézelemek aránya körülbelül 2%, ezzel szemben a bolygókon más a helyzet. A Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars szinte tisztán nehézelemből áll. A kijjebb eső Jupiter és a Szaturnusz pedig a Naphoz hasonlóan hidrogén-hélium gázgömb, a Jupiter holdjai, meg a Szaturnusz holdjai, a Plútó és mások pedig - hogy a kisbolygókról ne is beszéljünk - szilárdak, nehézelemekből állnak. A nehézelemek és a könnyű hidrogén-hélium megoszlására van magyarázat: állítólag a napszél kifújta a gázokat.

2016. március 30., szerda

a Föld nem átlagos bolygó

A Nap - kétségkívül - átlagos csillag, de a Föld nem nagyon átlagos bolygó. Mert a világegyetem vagy Galaxisunk sok táján egyáltalán nincsenek szilárd talajú bolygók, csak gázgombócok lehetnek. És ahol lehetnek szilárd talajú bolygók, ott se lehet túlságosan sok olyan, mint amilyen a mi Földünk. Mert a Mars is lehetne melegebb, a Vénusz is lehetne hűvösebb, de csak a Föld bolygó lett igazán kellemes, ami megfelel az élet színterének. Azután meg arról se feledkezzünk meg, hogy Földünk légkörében csak azért van oxigén, mert a növények ezt bocsátották ki. Meg hogy azért nincs túlzottan sok üvegházhatást, felmelegedést okozó szén-dioxid, mert azt meg a növények fogyasztják. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a "középszerűség elvét" a csillagászok hangsúlyozzák. Azt akarják bizonygatni, hogy sok olyan bolygó van, mint a Föld, tehát sok bolygón lehet "élet", méghozzá értelmes lények által képviselt élet. Le kell szögeznünk, hogy jelenleg szinte semmit sem tudunk arról, hogy sok vagy kevés "Föld-típusú" bolygó van-e Galaxisunkban. A dolog azért olyan érdekes, mert ha kiderül, hogy Föld bolygónk tényleg megfelel a "középszerűség elvének", akkor sok, az "élet bölcsője" szerepére alkalmas bolygó van Galaxisunkban. De ha így áll is a dolog, akkor az még nem jelenti azt, hogy ott "szükségszerűen megjelent az élet".

2015. november 23., hétfő

elegendő nehézelem a csillagközi térben

Egyáltalán nem biztos, hogy világegyetemünkben sok olyan bolygó van, mint a mi Földünk. Mert a csillagászok már tucatnyi csillagról megállapították, hogy "bolygója van". De ezek a bolygók mind nagyon mások, mint a mi Földünk. Egy részük elnyúlt pályán kering, mint valami üstökös, de az is furcsa, hogy van olyan exobolygó, amelyik nagyobb, mint a mi Jupiterünk, és a keringési ideje csak négy nap, míg a mi Jupiterünk keringési ideje 11 év. Meg azután ma már azt is tudjuk, hogy a csillagok jelentős részének azért nem lehet keménytalajú bolygója, mert amikor keletkeztek, 6-10 milliárd évvel ezelőtt, még nem volt elég nehézelem a csillagközi térben. Azt mondják, hogy a mi Napunk születése előtt - éppen a megfelelő időben és helyen - nem is egy, hanem két szupernóva lángolt fel, és teleszórta a tért nehézelemmel. Almár Iván kitűnő könyvének sorait szó szerint idézzük: "Erre a feldúlásra valóban szükség is lehetett az életet hordozó bolygó megszületésekor. Ez az érvelés sem csökkenti azonban lényegesen annak a megállapításnak a hitelét, hogy a Nap átlagos csillag."

2015. augusztus 3., hétfő

A középszerűség elve

A csillagászok gyakran mondják, hogy helyzetünk a világmindenségben átlagos. Ebben bizony sok igazság van. Mert nagyon nehezen találnánk "átlagosabb" csillagot, mint amilyen a mi Napunk. Se nem kicsi, se nem nagy, ilyenből van talán a legtöbb a világmindenségben. Mert egy csillag nem lehet akármilyen nagy, vagy akármilyen kicsiny. A csillagok a csillagközi gáz (főként hidrogén és kevesebb hélium) gravitációs összeomlása révén jönnek létre; ha nagyon nagyra - mondjuk 20 naptömegűre - sikerült egy csillag, akkor az nagyon hamar elhasználja hidrogén-tüzelőanyagát, és többnyire fekete lyukként eltűnik az égről. Ha meg kicsire sikeredik, mint a mi Jupiter-bolygónk, akkor meg nem indul be a hidrogén héliummá égése, s akkor barna törpeként sötétlik a térben. A csillagászok azt mondják, hogy a mi Földünk, a mi bolygónk, amelyen élünk - igen átlagos bolygó. Annyiból igazuk van, hogy Naprendszerünkben, a Naptól kifelé számolva a harmadik, két Föld-típusú bolygó között helyezkedik el. Belül van a Vénusz, kívül pedig a Mars. Az óriásbolygók meg kijjebb vannak.

2015. április 12., vasárnap

a Drake-formula - 4.rész

A kérdés kiváló szakértője, a néhai Sklovszkij professzor, a rádiócsillagász hosszú éveken keresztül azon a véleményen volt, hogy Galaktikánkban sok értelmes lény által lakott bolygó van. Azután megváltoztatta nézetét, és azt vallotta, hogy egyedül vagyunk a Galaktikánkban. Hogy mikor volt igaza Sklovszkijnak? Ez se most, se a későbbiekben nem szögezhető le. A Drake-formula páratlanul népszerű lett. Talán minden könyvben megtalálható, ha az a földönkívüliekkel foglalkozik. Pedig ma már talán senki se próbál a nevezetes formula alapján számolni. Ennek aligha lenne értelme. A Drake-formula csak arra jó, hogy segítsen - mint valami tartalomjegyzék - végiggondolni a problémát. Azaz mindent.