Paul Davies például - hasonlatképpen - gumilepedőt emleget, amely egyes részein felhólyagosodik és a hólyagok felfúvódnak. A hólyag csecsemő-világegyetemet alkot. A csecsemő-világegyetemet "féreglyuk" köti össze az anya-világegyetemmel. A féreglyuk torka fekete lyukként jelenik meg az anya-világegyetemben. Ez azonban nem tartós dolog, mert a fekete lyuk gyorsan elpárolog és eltűnik az anya-világegyetemből, így a féreglyuk lecsípődik, és így a csecsemő-világegyetem függetlenné válva önálló világegyetem lesz. Csillagok, galaxisok lesznek benne, egymilliárd év alatt talán tíz százalékot tágul. Majd ez a világegyetem is új világegyetemet szül.
Paul Davies megjegyzi, hogy mindebből nyilvánvalóan az következik, hogy a mi világegyetemünk az említett módon egy másik világegyetem utódaként keletkezett. Szemléltető rajzot is közöl a szülő-világegyetemet jelölő gumilepedőről, a féreglyukról, és az ezen keresztül kapcsolatban levő hólyagformájú csecsemő-világegyetemről. Ez utóbbi talán éppen mi vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése