Idegen csillagok bolygói - 2. rész

3. 1940 után a csillagászok más színben kezdték látni a dolgokat. Kiderült, hogy a körülbelül 15-50 fényévnyi távolságban levő csillagoknak mintegy fele nem magányos csillag, hanem kettős vagy többes rendszert alkotnak. A csillagászok kimondták, hogy a csillagok többes keletkezése alapjában véve olyan, mint a "bolygórendszer keletkezése". Hasonlattal élve: az új csillag úgy keletkezik (gravitációs összehúzódás által), mint ahogy a régi falusi háziasszony a kenyeret készíti. A megkelt tésztából csinált egy nagyobb kenyeret, két kisebbet, és tucatnyi gombóckát meghagyott lángosnak. A hasonlat szerint a nagyobb darabokból csillagok lettek, a kisebbekből pedig bolygók, így azután mindenki megnyugodott. Elfogadást nyert az az elképzelés, hogy a távoli csillagok jelentős része olyan, mint a mi Napunk (ez biztosan igaz!), körülötte pedig olyan bolygók keringenek, mint amilyenek a mi Napunk bolygórendszerét alkotják. (Ez nem biztos.)

Idegen csillagok bolygói - 1. rész

A dolog akkor válik igazán érthetővé, ha végigtekintjük a kérdés történetét.

 1. Úgy az 1930-as évekig nem nagyon törődtek a sci-fi-írók meg a csillagászok azzal a kérdéssel, hogy az "idegen csillagoknak" vannak-e bolygóik, s ha vannak, azok milyenek. Az "idegenek" egyértelműen a "marslakók" voltak. Az a kép élt az emberekben, hogy a mi Napunknak van bolygórendszere, a csillagok pedig magukban álló tüzes gömbök. Jórészt a Jeans-féle "bolygókeletkezési elmélet" volt az oka annak, hogy a csillagokkal jórészt csak a csillagászok törődtek.

 2. Az 1930-as évek után világossá vált, hogy a Mars bolygón, meg a Vénuszon nincs élet, a szomszédságunkban tehát nincsenek értelmes lények. Ha valahol vannak értelmes lények, akkor azok csak az idegen csillagok körül keringő bolygókon lakozhatnak. Ekkortájt azonban világossá vált, hogy a csillagászoknak fogalmuk sincs arról, hogy a távoli, idegen csillagoknak vannak-e bolygóik? És ha vannak, akkor száz vagy ezer, esetleg tízezer csillag közül hány rendelkezik bolygórendszerrel? A bizonytalanság teljes volt.

csillagok körül keringő bolygók

Az idegen csillagok körül keringő bolygókat (ha vannak?) távcsővel nem látjuk. A bolygónak ugyanis viszonylag kis fénye van, az, amit a csillagja (napja) sugároz rá, ezt veri vissza. A bolygó fénye - több fényévnyi távolságban - összeolvad csillagjának fényével. Meg azután a mi légkörünknek zavaró hatása is van. Az idegen csillag körül keringő bolygót azonban - szerencsére - más úton is felfedezhetik a csillagászok. Ha nem is látják a bolygót, létét elárulja a csillagjának (napjának) a mozgása. Erre jó példa a Barnard-csillag esete. Történt ugyanis, hogy az Amerikában élő hollandus csillagász, Van de Kamp mintegy 25 esztendőn keresztül fényképezte a tőlünk mindössze 2,8 pc (egy pc = 3,6 fényév) távolságban lévő csillagot, amely egyébként az Alfa Centauri után a legközelebbi szomszédunk, igen gyenge vörös törpe. A Barnard-csillagnak a környezetében levő csillagokhoz viszonyított mozgása hullámszerű. A csillag saját mozgásának ilyen jellegű váltakozása csakis egy láthatatlan kísérő jelenlétével magyarázható. A csillagászok megörültek: a Barnard-csillagnak bolygója van! És ebből talán arra lehet következtetni, hogy nemcsak a mi Napunknak van bolygórendszere, hanem más csillagoknak is vannak bolygói. Később azonban sok csillagász azt mondta, hogy a Barnard-csillagnak talán még sincsenek bolygói, vitatták Van de Kamp vizsgálatainak eredményeit.

ismeretlen bolygó felfedezése

A 2000. év táján gyakran arról értesülünk, hogy szorgalmas csillagászok egy addig ismeretlen bolygót fedeztek fel; és ez a most megismert bolygó nem a mi Naprendszerünk tagja. Egy tőlünk talán 4 - vagy 150 - fényévnyire levő csillag, azaz nap körül kering. A hírt általában a napilapok is közlik mint tudományos szenzációt.
 A dologban persze az az érdekesség, hogy a bolygó nem a Nap körül keringő bolygórendszer tagja. Hiszen a Merkúrt, Vénuszt, Marsot, Jupitert vagy a Szaturnuszt régóta és igen jól ismerjük; a Vénusz meg éppenséggel a Nap és a Hold után a legfényesebb égitest. Csakhogy a Vénusz viszonylag közel van hozzánk, amikor kedvező a helyzete, csak 41 millió kilométerre van tőlünk.

Miért nerm lett gázgömb a Föld is?

Ahogy mondani szokták: a mi Napunk igen átlagos csillag. Csakhogy van egy érdekes sajátossága. A mi Napunk keletkezésekor ugyanis tekintélyes mennyiségű "szilárd anyag" jött létre. Azaz jelentős mennyiségű "nehéz elem" is volt a keletkezés idejében. Hiszen a Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars nem gázgömb, hanem szilíciumból, vasból stb. álló kemény kis bolygó. És ebben a golyóban arany is van, meg ezüst is, meg alumínium is. A Napban ugyan a "nehéz elemek" aránya állítólag 2% - a mi Földünk meg szinte tisztán nehéz elemekből áll! Ezzel szemben a Jupiter meg a Szaturnusz szintén gázgömb. Csak nem gyulladtak be, nem indult meg bennük a hidrogén fúziója héliummá. Nos, a kérdés az, hogyan került a mi Naprendszerünk keletkezése idejére és helyére a világegyetemben szokatlanul sok nehézelem? A csillagászok azt mondják, hogy éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen - tehát a Naprendszer keletkezési helyén és kezdetén - szupernóva-robbanás következett be. A szupernóva-robbanás során pedig a csillagrobbanás nagymennyiségű salakot, azaz nehézelemet szór ki a csillagközi térbe. A tudósok jórészt azt mondják, hogy nem is egy, hanem két szupernóva-robbanás volt - a legjobbkor. A nehézelem-megoszlás azonban igen különösen alakult. A Napban a nehézelemek aránya körülbelül 2%, ezzel szemben a bolygókon más a helyzet. A Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars szinte tisztán nehézelemből áll. A kijjebb eső Jupiter és a Szaturnusz pedig a Naphoz hasonlóan hidrogén-hélium gázgömb, a Jupiter holdjai, meg a Szaturnusz holdjai, a Plútó és mások pedig - hogy a kisbolygókról ne is beszéljünk - szilárdak, nehézelemekből állnak. A nehézelemek és a könnyű hidrogén-hélium megoszlására van magyarázat: állítólag a napszél kifújta a gázokat.

a Föld nem átlagos bolygó

A Nap - kétségkívül - átlagos csillag, de a Föld nem nagyon átlagos bolygó. Mert a világegyetem vagy Galaxisunk sok táján egyáltalán nincsenek szilárd talajú bolygók, csak gázgombócok lehetnek. És ahol lehetnek szilárd talajú bolygók, ott se lehet túlságosan sok olyan, mint amilyen a mi Földünk. Mert a Mars is lehetne melegebb, a Vénusz is lehetne hűvösebb, de csak a Föld bolygó lett igazán kellemes, ami megfelel az élet színterének. Azután meg arról se feledkezzünk meg, hogy Földünk légkörében csak azért van oxigén, mert a növények ezt bocsátották ki. Meg hogy azért nincs túlzottan sok üvegházhatást, felmelegedést okozó szén-dioxid, mert azt meg a növények fogyasztják. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a "középszerűség elvét" a csillagászok hangsúlyozzák. Azt akarják bizonygatni, hogy sok olyan bolygó van, mint a Föld, tehát sok bolygón lehet "élet", méghozzá értelmes lények által képviselt élet. Le kell szögeznünk, hogy jelenleg szinte semmit sem tudunk arról, hogy sok vagy kevés "Föld-típusú" bolygó van-e Galaxisunkban. A dolog azért olyan érdekes, mert ha kiderül, hogy Föld bolygónk tényleg megfelel a "középszerűség elvének", akkor sok, az "élet bölcsője" szerepére alkalmas bolygó van Galaxisunkban. De ha így áll is a dolog, akkor az még nem jelenti azt, hogy ott "szükségszerűen megjelent az élet".

elegendő nehézelem a csillagközi térben

Egyáltalán nem biztos, hogy világegyetemünkben sok olyan bolygó van, mint a mi Földünk. Mert a csillagászok már tucatnyi csillagról megállapították, hogy "bolygója van". De ezek a bolygók mind nagyon mások, mint a mi Földünk. Egy részük elnyúlt pályán kering, mint valami üstökös, de az is furcsa, hogy van olyan exobolygó, amelyik nagyobb, mint a mi Jupiterünk, és a keringési ideje csak négy nap, míg a mi Jupiterünk keringési ideje 11 év. Meg azután ma már azt is tudjuk, hogy a csillagok jelentős részének azért nem lehet keménytalajú bolygója, mert amikor keletkeztek, 6-10 milliárd évvel ezelőtt, még nem volt elég nehézelem a csillagközi térben. Azt mondják, hogy a mi Napunk születése előtt - éppen a megfelelő időben és helyen - nem is egy, hanem két szupernóva lángolt fel, és teleszórta a tért nehézelemmel. Almár Iván kitűnő könyvének sorait szó szerint idézzük: "Erre a feldúlásra valóban szükség is lehetett az életet hordozó bolygó megszületésekor. Ez az érvelés sem csökkenti azonban lényegesen annak a megállapításnak a hitelét, hogy a Nap átlagos csillag."