Giovanni Virginio Schiaparelli Mars csatornái

Schiaparelli örök időkre beírta nevét a tudomány aranykönyvébe. Persze, inkább a nagyközönség számára írt művekben olvashatunk róla; nevéhez fűződik ugyanis a "Mars-csatornák" története. E sajátos képződményeket már korábban említette Angelo Secchi olasz pap (1818-1878), mégis Schiaparelli tette igazán ismertté őket: mivel ő nevezte el a Mars-csatornákat; térképére berajzolta a Nílus, az Eufrátesz vagy a Léthe csatornákat. Ahol két csatorna keresztezte egymást, ott - Schiaparelli szerint - oázisok vannak. Ilyen a Juventus Fons ('Ifjúság-kút'), vagy a Niliacus Lacus ('Nílusi tó') és a Nodus Gordii ('Gordiuszi csomó'). Schiaparelli természetes vízi utaknak tekintette a "csatornákat", melyeket (talán) éppen ezért karbantartottak a marslakók.

Giovanni Virginio Schiaparelli Mars térképe

A "marslakókkal" vagy helyesebben a marsbéli élet kérdésével főként az 1800-as évek vége felé kezdtek foglalkozni. 1877 nyarán Giovanni Virginio Schiaparelli nevű csillagász igen szép Mars-térképet szerkesztett; a világos területeknek gyönyörű neveket adott: a marsbéli tájak az Arábia, Szíria, Árkádia, Utópia neveket kapták. A sötét területeket pedig - persze jogtalanul - "tengereknek" nevezte el neves csillagászunk; az egyik sötét folt a Mare Tyrrhenum (azaz Tirrén-tenger) nevet kapta, a másik a Magaritifer Sinus jelzéssel került a térképre.

tömeghisztéria és menekülők áradata New Yorkban a marslakók támadása miatt

Az 1900-as évek első évtizedeinek nagy könyvsikere volt H. G. Wells műve: "A világok harca". A történet szerint a marslakók rettenetes hadigépezettel megtámadták a Földet. Egyébként a marslakók létéről mindenki meg volt győződve, Einstein is azt mondta, hogy a Naprendszer bolygói nyilvánvalóan lakottak. Az akkori idők sikeres filmrendezőjének, Orson Wellesnek az jutott eszébe, hogy élethű rádiójátékban előadja a "marslakók támadását". A rádiójáték valóban élethű volt, hatalmas robbanások, sikoltozások hallatszottak, és mindez órák hosszat tartott. A "közvetítés" mindig jelezte, hogy New York közelében hol állnak a marslakók harci járművei. A rádiójáték túl jól sikerült: tömeghisztéria tört ki, a menekülők Kanada felé vették útjukat, az autóutakon tömegszerencsétlenségek történtek.

élet a holdon - 4.rész Hold moszatok

1951-ben Patrick Moore - komoly Hold-szakértő tudós - az Arisztarkhosz-kráterben megfigyelt sötét csíkokról azt állította, hogy azok moszatokhoz, zuzmókhoz hasonlóan ellenálló növények. Szerinte a kráter repedéseiből szivárgó gőzökben ezek a moszatszerű növények fennmaradhatnak. Ez egy évtizeddel azelőtt volt, hogy ember a Holdra lépett.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Holdon egyetlen "élő valami" volt az ott járt embereken kívül. Egy staphylococcus baktérium, amely véletlenül került egy Holdon felejtett poliuretánhab-darabra, s amelyet életképes állapotban hazahoztak a Holdról.

élet a holdon - 3.rész Hold rovarok

Komoly tudósok is hittek abban, hogy a Holdon van valamiféle élet, élőlények akadnak a kietlen tájakon. Ez a hiedelem meglepően sokáig fennállt. William Henry Pickering (1858-1938) 1924-ben megjelent közleményében azt írta, hogy a Holdon sötét foltok láthatóak, és azok rovarok hatalmas rajai, melyek az éghajlati változások miatt a Hold egyik részéről a másikra vándorolnak, mint a költöző madarak.

élet a holdon - 2.rész A Hold tréfa

Ebben az időben a tudósok is hittek abban, hogy a Holdon van valamilyen élet. Ezt tanúsítja a nevezetes "Hold-tréfa". Ez 1835-ben történt. John Herschel, a neves csillagász (1792-1871) ugyanis csillagászati megfigyelés céljából Afrika déli részére hajózott, s így megszakadt a kapcsolata a kutatókkal. Ezt használta ki Richard Locke újságíró. A New York Sun című újságban "interjút" közölt, melyben azt állította, hogy Herschel igen nagy nagyítású teleszkópot készített, s ezen keresztül vizsgálta a Holdat. Az "interjú" szerint Herschel beszámolt arról, hogy a Holdon majomszerű, vörös szőrű emberek élnek, akik remekül repülnek hártyás szárnyaikkal. A "holdbéli állatok" gömb alakúak, és gyorsan gurulva haladnak. A dolog érdekessége, hogy ezt az ostobaságot a tudósok is elhitték; az újságok szerint a felfedezés - "új korszakot nyitott a csillagászatban és a tudományban". Herschel - aki egyébként a nagy William Herschel fia volt - csak sokára tudta megcáfolni a nevében terjesztett csacskaságokat, melyek bejárták a világsajtót.

élet a holdon - 1.rész

A csillagokkal nem sokat törődött az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének embere. Akkor is voltak fantasztikus filmek, ezek azonban nem a "csillagok háborújával" foglalkoztak. Ezzel szemben sikeres némafilm volt az "Utazás a Holdba" és a "Marslakók támadása". Verne Gyula hősei hatalmas ágyút építettek, és a lövedéket puskaporral röpítették a Holdba. A lövedék belseje volt az űrhajósok kabinja. H. G. Wells hőse, a tudós Cavor pedig feltalálta a "gravitációt semlegesítő kenőcsöt", és lakógömbjét azzal kente be, s így jutott kísérőjével a Holdba. Persze már akkor is tudták, hogy a Hold - kicsinysége miatt - nem tarthat fogva légkört, hiszen csekély a gravitációs vonzása. Ez azonban nem zavarta Cavor professzort; Wells szerint az ottani légkör kicsit ritka, de meg lehet szokni. A holdlakók érdekes társadalmat alkotnak, jórészt felszín alatti járatokban élnek, de azért a felszínre is kijönnek.

james jeans elmélete a bolygók keletkezéséről

Jeans elmélete szerint Naprendszerünk bolygói úgy keletkeztek, hogy a Nap mellett elhaladó csillag vonzása gáztömeget szakított ki a Napból, s ebből lettek a bolygók, köztük a mi Földünk is. Az elképzelt "csillagtalálkozás" igen ritka eset. Ha igaz lett volna Jeans elmélete, akkor a "bolygókeletkezés" szinte egyedülálló történet, jószerivel csak egy csillag lett volna a Galaktikában: a Nap, amelynek bolygói vannak. Jeans bolygókeletkezési elméletét akkor elfogadták a csillagászok, így azután kialakult az az elképzelés, hogy a mi Napunk különleges égitest, csak körülötte keringenek bolygók. A csillagok - így gondolták - kísérők nélküli, magányos égitestek.

világkép a 20. század elején - 1.rész

Apáink-nagyapáink nagyon másnak látták a világot, mint mi, most. Karácsonyra megkapták - gyermekkorukban - James Jeans sárgakötéses, nagyalakú könyvét, a "Csillagok világát". Ebben az állt, hogy a világegyetem mindig volt és mindig lesz. A csillagok ragyogtak a múltban, és ragyogni fognak az idők végezetéig, illetve örökké. A Világegyetemben - a távolban - "ködök" vannak, amilyen az Androméda-köd. Akkor még az volt a hivatalos és elfogadott álláspont, hogy a "ködök" porból vannak, senki sem gondolta, hogy azok távoli csillagvárosok.

a művi bevatkozás 2.rész

Inkább leszögezhetjük azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy a nagy tudósok (Nobel-díjasok is) elvetélt sci-fi-írók, akik időnként szabadon engedik fantáziájukat. A korábbiakban említettekben - és úgy általában - a "vad ötletek" kis hányadáról szóltunk csak. Aki bővebbet akar tudni, olvassa műveiket. Ez már csak azért se árt, mert a leírtak nyilván túlzottan leegyszerűsítik a lényeget. Igaz; de legalább igyekeztünk hűen visszaadni a kozmológusok meglepő elképzeléseit. Végezetül még elmondjuk, hogy Paul Davies azt írja a különös fejezet végén, hogy az általa említett gondolatok nem tekinthetők többnek néhány vad ötletnél. Ez igaz; de a vad ötletek is hozzátartoznak világképünkhöz; jó ha tudunk róluk.

a művi bevatkozás 1.rész

Paul Davies pedig azon töpreng, hogy vajon a mi világegyetemünk "természetes úton" keletkezett-e, vagy pedig valamilyen szándékos művi beavatkozás révén jött létre? Szerinte ugyanis meglehet, hogy egy szülő-világegyetem rendkívül fejlett és emelkedett szellemű lényekből álló népessége elhatározza, hogy csecsemő-világegyetemek sokaságát hozza létre, illetve indítja fejlődésnek. Nem azért csinálják ezt, hogy ők maguk oda meneküljenek pusztuló buborékjukból (világegyetemükből), hanem csak azt akarják, hogy valahol legyen lehetőség az élet kialakulására. Másutt meg azon elmélkedik a kiváló szerző, hogy talán egy "szuperlény" csinálta az egészet. Csak úgy. És még mondja valaki, hogy a nagy tudósok (mert az említettek valóban azok!) fantáziátlan, "vaskalapos" emberek.

mi lesz a világegyetem pusztulása után? - 3.rész

Az eddig elmondottak igen sokféle, különös spekulációra adnak lehetőséget, és ezzel élnek is a kozmológusok! Ne higgyük, hogy csak egy kozmológus foglalkozik a meglehetősen őrült ötletekkel! Andrej Linde, a neves orosz tudós is azt mondja, hogy utódaink egyetlen túlélési stratégiája, ha az öregedő világegyetemből (buborékból) átvándorolnak az újba. Azt mondja, hogy csak az a szomorú a dologban, hogy az még csak hagyján, hogy mekkora a mi világegyetem-buborékunk - de számításai szerint (?!) a hozzánk legközelebb lévő világegyetem-buborék távolságát fényévben (!) akkora számmal fejezhetjük ki, amelyikben az 1-es után annyi nullát kellene írnunk (sok milliót), hogy a nullák megtöltenének egy vastag könyvet! Egyenesen elképesztőnek tarthatjuk, hogy Linde 1989-ben cikket írt a Physics Letters című folyóiratban, a következő címmel: "Élet a felfúvódás után". Megemlítjük még, hogy Linde szerint egy sereg olyan tartomány van - tőlünk távolabbra -, melyekben éppen most következik be a felfúvódás. Andrej Linde tekintélyes tudós, akit maga Hawking is elismerően emleget.

mi lesz a világegyetem pusztulása után? - 2.rész

Az ötlet nyilván remek, a megvalósítás nehézségeinek felsorolása persze csak hézagos lehet. Hogy a technikai nehézségekről ne is beszéljünk, megemlítjük, hogy az ilyen fekete lyuk - hamar elpárolog. De amíg megvan, addig se tanácsos bebújni egy fekete lyukba, mert könnyen spagettizálódhatunk. Azután meg Paul Davies (és sokan mások) határozottan állítják, hogy a féreglyukak átmérője 10-33 centiméter, tehát kisebb, mint egy atom. Ezen még egy meztelen atom se fér át!

mi lesz a világegyetem pusztulása után?

Jó néhány kozmológus ugyanis azon gondolkodik, hogy mi lesz majd egyszer - úgy ötvenmilliárd év múlva -, ha a "nagy reccs" végez a mi világegyetemünkkel? Akkor mi lesz majd az utódainkkal? Paul Davies azt írja, hogy ha elpusztul majd a világegyetem, még akkor se veszett el minden. Leszármazottaink talán majd új hazát, illetve új világegyetemet csinálnak, hogy oda költözhessenek. Azzal kezdik a dolgot, hogy még idejében, amikor még lakható a mi világegyetemünk, de már látszik, hogy itt baj lesz, csíráztatni kezdik világegyetemünket, és a fekete lyukon - majd az ennek folytatását képező féregjáraton - keresztül távoznak a vadonatúj világegyetembe.

világegyetem Isten által

Amint azt Hawking írja, a Vatikán áldását adta a "nagy bumm" történetére, azzal, hogy egy volt a "világegyetem Isten általi teremtésével". Nos, az történt, hogy Alan Guth, a legismertebb kozmológusok egyike azt állítja, hogy ilyet ő is tud csinálni. Mármint világegyetemet teremteni. Azt mondja, hogy amennyiben megfelelő formában óriási mennyiségű energiát koncentrálunk, akkor új világegyetemet tudunk csinálni. Ez egyelőre még csak matematikai modell, a világ teremtése tehát el van halasztva. De nem biztos, hogy végleg!?

a világegyetemek születése - 2.rész

John Barrow, a kitűnő kozmológus-professzor különböző csecsemő-világegyetemek (ő is így nevezi őket!) ábráit közli. Az egyik kép négy csecsemő-világegyetemet ábrázol, amelyeket egymással és önmagukkal féreglyukak kötnek össze. Ezek szerint nem is egy, hanem sok "Világegyetem" van!

a világegyetemek születése

A modern kozmológusok jelentős hányada szerint a világegyetem - születik. A "születés" azt jelenti, hogy egy anya-világegyetem "szüli" az új világegyetemet. A csecsemő-világegyetemet.

Paul Davies például - hasonlatképpen - gumilepedőt emleget, amely egyes részein felhólyagosodik és a hólyagok felfúvódnak. A hólyag csecsemő-világegyetemet alkot. A csecsemő-világegyetemet "féreglyuk" köti össze az anya-világegyetemmel. A féreglyuk torka fekete lyukként jelenik meg az anya-világegyetemben. Ez azonban nem tartós dolog, mert a fekete lyuk gyorsan elpárolog és eltűnik az anya-világegyetemből, így a féreglyuk lecsípődik, és így a csecsemő-világegyetem függetlenné válva önálló világegyetem lesz. Csillagok, galaxisok lesznek benne, egymilliárd év alatt talán tíz százalékot tágul. Majd ez a világegyetem is új világegyetemet szül.
Paul Davies megjegyzi, hogy mindebből nyilvánvalóan az következik, hogy a mi világegyetemünk az említett módon egy másik világegyetem utódaként keletkezett. Szemléltető rajzot is közöl a szülő-világegyetemet jelölő gumilepedőről, a féreglyukról, és az ezen keresztül kapcsolatban levő hólyagformájú csecsemő-világegyetemről. Ez utóbbi talán éppen mi vagyunk.