Mi a csillagok hosszú életének a titka?

A nyolcmilliárd évvel ezelőtt "összeállt" csillagok ott ragyognak az égbolton a mai napig. Persze, csak a viszonylag kisebbek, amelyek nem sokkal nagyobbak, mint a mi Napunk. Mert a nagyobbak már évmilliárdokkal ezelőtt befejezték létüket, kihűltek vagy szétrobbantak, vagy fekete lyuk lett belőlük. A kisebbek, a Nap-méretűek megmaradtak a mai napig, és esetleg vannak valamiféle "bolygóik". De azokon nem kereshetünk élőlényeket. Mert az öreg csillagok öreg bolygói csak gázból állnak, gázgombócok, mint a mi Napunk, vagy óriásbolygónk, a Jupiter. Nehézelem nélkül pedig nincs szilárd talajú bolygó, amilyen a mi bolygónk, a Föld.

és akkor van még 5 milliárd évünk hátra

A csillagok persze a meglevő anyagból álltak össze, nem volt bennük más, mint hidrogén és hélium. Csillag akkor keletkezik, mikor nagy mennyiségű gáz saját tömegvonzásának hatására sűrűsödik, majd önmagába roskad. Ettől a gáz felmelegszik, előbb-utóbb eléri azt a hőmérsékletet, melyen az összeütköző hidrogénatomok héliummá alakulnak. Ez a csillagokban történő reakció tulajdonképpen szabályozott hidrogénbomba-robbanás. A felszabaduló hő hatására világít a csillag. A gáz nyomása kiegyenlíti a gravitáció összehúzó erejét, s ekkor megszűnik a zsugorodás. Hawking szerint egy léggömbre, lufira emlékeztetnek, amit a belső gáz nyomása szétfeszíteni, a gumi rugalmassága pedig összehúzni igyekszik. A dologhoz hozzátartozik az, hogy minél nagyobb egy csillag, annál hamarabb ég ki. A mi csillagunk, a Nap, éppen középúton van: ötmilliárd évvel ezelőtt keletkezett, és még vagy ötmilliárd évre való tüzelőanyaga van.

az ősrobbanás utáni világegyetem

"Világképünk" szempontjából a legfontosabb tény, hogy az ősrobbanás utáni évmilliók során a világegyetem anyaga megdöbbentően egyhangú volt. Egész világegyetemünkben nem volt más, mint 75% hidrogén és 25% hélium. Azt mondják, hogy ehhez még egy kevés deutérium, és lítium is járulhatott, de ezek mennyisége elenyésző lehetett. Világegyetemünkben nem volt vas, nem volt szén, sem nikkel vagy arany. Csak hidrogén meg hélium. Az összes többi elem később készült el, és készül még a mai napig is, és készül majd a jövőben.

a nagy bumm egy kozmológusprofesszor szájából

Az alábbiakban szó szerint, szóról szóra idézzük John D. Barrow kozmológusprofesszort, hogy még tényszerűbben bizonyíthassuk az előbbi párhuzamot:

"Érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos ősrobbanás-kozmológia, mely szerint a világegyetem egy szingularitásból fejlődött ki, szigorúbban tekintve ugyancsak az abszolút semmiből való teremtést írja le... Korábban nem létezett sem idő, sem tér, sem anyag."

párhuzam a kozmológia és a teremtéstörténet között

A nagy tudósok által kidolgozott "kozmológia" története azért is nagyon hasonlít a Bibliában olvasható "teremtéstörténethez" - mert legokosabban tesszük, ha nem kételkedünk benne. Mármint legalább abban, amit Hawking, Weinberg és Barrow állít. Hiszen Nobel-díjak sokasága tanúsítja, hogy biztosan igazuk van. És fogadjuk el nagy magyar tudománytörténészünk szavait, ugyanis Simonyi Károly azt mondja, hogy a tudósok által állított ősrobbanással kapcsolatos kozmológia talán nehezebben hihető el, mint amit a Bibliában olvashatunk. Pedig ő csak érti a dolgokat.

és Isteni teremtés a nagy semmiből

Az egész dolog nagyon hasonlít a Biblia lapjain olvasható isteni teremtés történetéhez. Eszerint ugyanis Isten mondta, hogy legyen a Világ, és lett. A semmiből. Nem véletlen, hogy a Vatikán szívesen fogadta a tudósok történeteit. Stephen W. Hawking írja, hogy "Mint a pápa mondotta, rendjén való, ha a világegyetem fejlődésének az ősrobbanást követő szakaszait tanulmányozzuk, de ne feszegessük magának a Nagy Bummnak a kérdését, mert ez volt a Teremtés pillanata, következésképpen Isten műve." Ezt a Vatikán - 1951-ben - hivatalos nyilatkozatban is megerősítette.

világegyetem a nagy semmiből

A modern ember "világképe" nagyon más, mint az, amelyben az 1900-as évek első felében hittek a tudósok. Már a gyerekek is beszélnek arról, hogy világunk a "nagy bumm", azaz a "Big Bang" pillanatával kezdődött, és majd a "nagy reccs" lesz a vége. Meg azután már tankönyvi anyag, hogy a világegyetem tágul. Ezen a téren persze sok a tévedés, így például szinte mindenki azt hiszi, hogy a világegyetem anyaga, az összes csillag és más égitest, por és gáz tömege egy kupacban volt valaha - történetesen 12 milliárd évvel ezelőtt -, s akkor a "nagy bumm", azaz más néven az ősrobbanás alkalmával robbanás történt, s ez az anyagtömeg szétrobbanva röpül a világegyetemben. Valahogy úgy, ahogy egy pokolgép anyaga szanaszét röpül. Az a helyzet, hogy a "robbanás" valahogy úgy volt, ahogy az a köztudatban van. A pokolgép-hasonlat azonban - a tudósok egybehangzó állítása szerint - nem helytálló. Mert nem volt pokolgép - csak robbanás volt. Hogy akkor meg mi robbant, ha nem volt ami robbanjon? A semmi. Ezt mondják a tudósok. És minden anyag, amiből később a csillagok, a Föld, a bolygók, a gázok és a por lett - az a robbanás alkalmával keletkezett. Szóval a semmiből lett. Marx György egyszer úgy mondta, hogy "egy pontszerű valamiből". S azt jól tudjuk, hogy a "pont" kiterjedés nélküli valami, tehát gyakorlatilag - semmi.

százezer frank egy rádiókapcsolatért az idegenekkel - 2.rész

Guglielmo Marconi 1919 és 1922 között több ízben is rendszeresen kutatott a hosszúhullámú tartományban az "idegenek" által küldött rádiójelek után. Az újságok több ízben is közölték, hogy Marconi kapcsolatba lépett az idegen égitestek lakóival, vagy legalábbis fogta az üzeneteiket. Ekkortájt ugyanis a tudósok, mérnökök úgy gondolták, hogy rádióhullámokat csak mi, Föld-lakók vagy fejlett technikával rendelkező "idegenek", tehát más égitestek lakói tudnak kelteni és sugároztatni. Tesla és Marconi nyilván valamiféle földi rádióforrásból származó zavaró hatást észlelt, vagy pedig a jelek valóban a "kozmoszból" származtak. Persze, ha az utóbbi igaz, az sem jelent sokat, hiszen rengeteg a természetes rádióforrás - amit azonban akkoriban még nem tudtak. Az "égből jövő rádióhullámokat" ma a rádiócsillagászok figyelik. Sokan már akkor is kételkedtek abban, hogy valóban az "idegenek" üzennek; még Albert Einstein is kifejezte kételyét. Hozzátette azonban, hogy elképzelhetőnek tartja azt, hogy Földünk bolygószomszédai - lakottak.

százezer frank egy rádiókapcsolatért az idegenekkel - 1.rész

1891-ben történt, hogy a Francia Tudományos Akadémia százezer frank jutalmat tűzött ki; ezt az akkoriban hatalmas pénzösszeget az kapja meg, aki tíz éven belül rádió útján vagy másképp felveszi a kapcsolatot egy idegen égitest lakóival. Ez az "idegen égitest" azonban nem lehet a Mars. Úgy gondolták ugyanis, hogy a marsbéli élet felfedezése már megtörtént, a marslakókkal való beszélgetés véghezvitele nem nagy ügy, kevés fáradsággal megoldható, tehát kivitelezője nem érdemli meg a tekintélyes jutalmat. Az 1899. évben - tehát az akadémiai pályázat még érvényben volt - megoldódott a "kapcsolatfelvétel". Vagy legalábbis úgy tűnt. A kitűnő tudós, Nikola Tesla mérnök "világűrből jött" rádióhullámokat regisztrált. Egyébként - nem kapta meg a jutalmat.

azok a fránya homokviharok a Marson

Más csillagászok is figyelték a Mars-bolygót, és azok is térképeket rajzoltak. A különös az volt a dologban, hogy ahány csillagász volt, annyiféle volt a Mars-térkép is. Ennek - egyesek szerint - az volt az oka, hogy a Mars bolygón hatalmas, szélfútta homokviharok dúlnak (ami különben véletlenül igaz is), és ezek a homokviharok átalakítják a felszínt, betemetnek csatornákat, oázisokat.

percival lowell mars csatornái

Percival Lowell könyveket is írt a marslakókról. Szerinte a Mars bolygó klímája fokozatosan rosszabbodott, a marslakók élethalálharcot vívnak a szárazság ellen. Ennek során azt az ésszerű megoldást választották, hogy a vízben gazdagabb, hóval borított sarkvidéki tájakról hatalmas csatornákon vezetik az öntözővizet sivatagos földjeikre. A csatornák mellett Lowell sötétebb sávokat látott: ezek nyilván az öntözött, megművelt, növényzettel borított földek. Percival Lowell - és alkalmazottai - valóban éjt nappallá téve nézték a Marsot, rajzolták a térképeket. Végül már az egész Mars-felszínt pókhálószerűen borították a "csatornák".

percival lowell mars-obszervatóriuma

A Mars-csatornák kutatása céljából 1894-ben, az arizonai Flagsataffban kitűnő csillagászati obszervatórium épült. Az történt, hogy egy igen jómódú amatőr csillagász, Percival Lowell életcéljának tekintette a marsbéli élet kutatását, magánvagyonából fedezte a költségeket. Ez pedig nem volt kis összeg. Beszereztette a legjobb távcsöveket, és csillagászokat, matematikusokat alkalmazott.