A választ merőben új közelítés alapján Roger Penrose brit matematikus és fizikus adta meg 1965-ben. Megmutatta, hogy a saját gravitációja hatására összeroppanó csillag olyan tartományban záródik, melynek felülete végül nulla méretűre zsugorodik. S ha a tartomány felülete nullává válik, akkor a térfogata is eltűnik. A csillag anyagának teljes mennyisége zéró térfogatra nyomódik össze, az anyag sűrűsége és a tér görbülete tehát végtelenné válik. Más szavakkal, a téridő valamely tartományában szingularitást kapunk, melyet fekete lyuk néven ismerünk."
Hawking megadja a definíciót is: "Szingularitás a téridő pontja, ahol a téridő görbülete végtelenné válik."
