2011. december 17., szombat

a világegyetem felfúvódása

Milyennek ábrázolják manapság a tudósok a Világegyetemet? A félreértések elkerülése végett megemlítjük, hogy most nem a Naprendszerről vagy a Galaktikánkról van szó, hanem a teljes világegyetemről, melynek sugara mintegy 12 milliárd fényévnyi távolságot tesz ki.

Sietünk megjegyezni, hogy a "modern ábrázolás" távolról sem olyan szép, mint az előző. A tudósok egyszerű "hólyagnak" ábrázolják világegyetemünket. Pontosan olyan hólyagnak, amilyen hólyagokat fújnak rágógumiból a tinédzserek. Bizonyára mindenki volt már tanúja annak, amikor a bájos gyermek kissé kinyitotta a száját, és egy fehéres hólyag türemkedett ki. Ez a hasonlat - ritka eset - igen találó. Ugyanis a világegyetem keletkezésével foglalkozó tudósok, a kozmológusok, így jellemzik a dolgot: "felfúvódás". Ezt a lassúbb "tágulás" követte, mely még a jelenben is tart, és még sok milliárd éven keresztül folytatódik. És hogy azután mi lesz? Sokan úgy vélik, hogy a tágulás egyszer majd megszűnik, és akkor a gravitáció visszafordítja a dolgot, a "hólyag" mind kisebb lesz, és a végén eltűnik, semmivé válik. Nem marad belőle semmi; ezt nevezik "nagy reccs"-nek. Ami a "nagy bumm" ellenpárja. Mások meg úgy gondolják, hogy a világegyetemben nincs olyan sok anyag, hogy a gravitáció győzedelmeskedjék, és akkor a "hólyag" akár a végtelenségig tágulhat, egyre ritkább lesz.