mi lesz a világegyetem pusztulása után? - 3.rész

Az eddig elmondottak igen sokféle, különös spekulációra adnak lehetőséget, és ezzel élnek is a kozmológusok! Ne higgyük, hogy csak egy kozmológus foglalkozik a meglehetősen őrült ötletekkel! Andrej Linde, a neves orosz tudós is azt mondja, hogy utódaink egyetlen túlélési stratégiája, ha az öregedő világegyetemből (buborékból) átvándorolnak az újba. Azt mondja, hogy csak az a szomorú a dologban, hogy az még csak hagyján, hogy mekkora a mi világegyetem-buborékunk - de számításai szerint (?!) a hozzánk legközelebb lévő világegyetem-buborék távolságát fényévben (!) akkora számmal fejezhetjük ki, amelyikben az 1-es után annyi nullát kellene írnunk (sok milliót), hogy a nullák megtöltenének egy vastag könyvet! Egyenesen elképesztőnek tarthatjuk, hogy Linde 1989-ben cikket írt a Physics Letters című folyóiratban, a következő címmel: "Élet a felfúvódás után". Megemlítjük még, hogy Linde szerint egy sereg olyan tartomány van - tőlünk távolabbra -, melyekben éppen most következik be a felfúvódás. Andrej Linde tekintélyes tudós, akit maga Hawking is elismerően emleget.

mi lesz a világegyetem pusztulása után? - 2.rész

Az ötlet nyilván remek, a megvalósítás nehézségeinek felsorolása persze csak hézagos lehet. Hogy a technikai nehézségekről ne is beszéljünk, megemlítjük, hogy az ilyen fekete lyuk - hamar elpárolog. De amíg megvan, addig se tanácsos bebújni egy fekete lyukba, mert könnyen spagettizálódhatunk. Azután meg Paul Davies (és sokan mások) határozottan állítják, hogy a féreglyukak átmérője 10-33 centiméter, tehát kisebb, mint egy atom. Ezen még egy meztelen atom se fér át!

mi lesz a világegyetem pusztulása után?

Jó néhány kozmológus ugyanis azon gondolkodik, hogy mi lesz majd egyszer - úgy ötvenmilliárd év múlva -, ha a "nagy reccs" végez a mi világegyetemünkkel? Akkor mi lesz majd az utódainkkal? Paul Davies azt írja, hogy ha elpusztul majd a világegyetem, még akkor se veszett el minden. Leszármazottaink talán majd új hazát, illetve új világegyetemet csinálnak, hogy oda költözhessenek. Azzal kezdik a dolgot, hogy még idejében, amikor még lakható a mi világegyetemünk, de már látszik, hogy itt baj lesz, csíráztatni kezdik világegyetemünket, és a fekete lyukon - majd az ennek folytatását képező féregjáraton - keresztül távoznak a vadonatúj világegyetembe.

világegyetem Isten által

Amint azt Hawking írja, a Vatikán áldását adta a "nagy bumm" történetére, azzal, hogy egy volt a "világegyetem Isten általi teremtésével". Nos, az történt, hogy Alan Guth, a legismertebb kozmológusok egyike azt állítja, hogy ilyet ő is tud csinálni. Mármint világegyetemet teremteni. Azt mondja, hogy amennyiben megfelelő formában óriási mennyiségű energiát koncentrálunk, akkor új világegyetemet tudunk csinálni. Ez egyelőre még csak matematikai modell, a világ teremtése tehát el van halasztva. De nem biztos, hogy végleg!?

a világegyetemek születése - 2.rész

John Barrow, a kitűnő kozmológus-professzor különböző csecsemő-világegyetemek (ő is így nevezi őket!) ábráit közli. Az egyik kép négy csecsemő-világegyetemet ábrázol, amelyeket egymással és önmagukkal féreglyukak kötnek össze. Ezek szerint nem is egy, hanem sok "Világegyetem" van!

a világegyetemek születése

A modern kozmológusok jelentős hányada szerint a világegyetem - születik. A "születés" azt jelenti, hogy egy anya-világegyetem "szüli" az új világegyetemet. A csecsemő-világegyetemet.

Paul Davies például - hasonlatképpen - gumilepedőt emleget, amely egyes részein felhólyagosodik és a hólyagok felfúvódnak. A hólyag csecsemő-világegyetemet alkot. A csecsemő-világegyetemet "féreglyuk" köti össze az anya-világegyetemmel. A féreglyuk torka fekete lyukként jelenik meg az anya-világegyetemben. Ez azonban nem tartós dolog, mert a fekete lyuk gyorsan elpárolog és eltűnik az anya-világegyetemből, így a féreglyuk lecsípődik, és így a csecsemő-világegyetem függetlenné válva önálló világegyetem lesz. Csillagok, galaxisok lesznek benne, egymilliárd év alatt talán tíz százalékot tágul. Majd ez a világegyetem is új világegyetemet szül.
Paul Davies megjegyzi, hogy mindebből nyilvánvalóan az következik, hogy a mi világegyetemünk az említett módon egy másik világegyetem utódaként keletkezett. Szemléltető rajzot is közöl a szülő-világegyetemet jelölő gumilepedőről, a féreglyukról, és az ezen keresztül kapcsolatban levő hólyagformájú csecsemő-világegyetemről. Ez utóbbi talán éppen mi vagyunk.

a világegyetem felfúvódása

Milyennek ábrázolják manapság a tudósok a Világegyetemet? A félreértések elkerülése végett megemlítjük, hogy most nem a Naprendszerről vagy a Galaktikánkról van szó, hanem a teljes világegyetemről, melynek sugara mintegy 12 milliárd fényévnyi távolságot tesz ki.

Sietünk megjegyezni, hogy a "modern ábrázolás" távolról sem olyan szép, mint az előző. A tudósok egyszerű "hólyagnak" ábrázolják világegyetemünket. Pontosan olyan hólyagnak, amilyen hólyagokat fújnak rágógumiból a tinédzserek. Bizonyára mindenki volt már tanúja annak, amikor a bájos gyermek kissé kinyitotta a száját, és egy fehéres hólyag türemkedett ki. Ez a hasonlat - ritka eset - igen találó. Ugyanis a világegyetem keletkezésével foglalkozó tudósok, a kozmológusok, így jellemzik a dolgot: "felfúvódás". Ezt a lassúbb "tágulás" követte, mely még a jelenben is tart, és még sok milliárd éven keresztül folytatódik. És hogy azután mi lesz? Sokan úgy vélik, hogy a tágulás egyszer majd megszűnik, és akkor a gravitáció visszafordítja a dolgot, a "hólyag" mind kisebb lesz, és a végén eltűnik, semmivé válik. Nem marad belőle semmi; ezt nevezik "nagy reccs"-nek. Ami a "nagy bumm" ellenpárja. Mások meg úgy gondolják, hogy a világegyetemben nincs olyan sok anyag, hogy a gravitáció győzedelmeskedjék, és akkor a "hólyag" akár a végtelenségig tágulhat, egyre ritkább lesz.