élet a holdon - 2.rész A Hold tréfa

Ebben az időben a tudósok is hittek abban, hogy a Holdon van valamilyen élet. Ezt tanúsítja a nevezetes "Hold-tréfa". Ez 1835-ben történt. John Herschel, a neves csillagász (1792-1871) ugyanis csillagászati megfigyelés céljából Afrika déli részére hajózott, s így megszakadt a kapcsolata a kutatókkal. Ezt használta ki Richard Locke újságíró. A New York Sun című újságban "interjút" közölt, melyben azt állította, hogy Herschel igen nagy nagyítású teleszkópot készített, s ezen keresztül vizsgálta a Holdat. Az "interjú" szerint Herschel beszámolt arról, hogy a Holdon majomszerű, vörös szőrű emberek élnek, akik remekül repülnek hártyás szárnyaikkal. A "holdbéli állatok" gömb alakúak, és gyorsan gurulva haladnak. A dolog érdekessége, hogy ezt az ostobaságot a tudósok is elhitték; az újságok szerint a felfedezés - "új korszakot nyitott a csillagászatban és a tudományban". Herschel - aki egyébként a nagy William Herschel fia volt - csak sokára tudta megcáfolni a nevében terjesztett csacskaságokat, melyek bejárták a világsajtót.

élet a holdon - 1.rész

A csillagokkal nem sokat törődött az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének embere. Akkor is voltak fantasztikus filmek, ezek azonban nem a "csillagok háborújával" foglalkoztak. Ezzel szemben sikeres némafilm volt az "Utazás a Holdba" és a "Marslakók támadása". Verne Gyula hősei hatalmas ágyút építettek, és a lövedéket puskaporral röpítették a Holdba. A lövedék belseje volt az űrhajósok kabinja. H. G. Wells hőse, a tudós Cavor pedig feltalálta a "gravitációt semlegesítő kenőcsöt", és lakógömbjét azzal kente be, s így jutott kísérőjével a Holdba. Persze már akkor is tudták, hogy a Hold - kicsinysége miatt - nem tarthat fogva légkört, hiszen csekély a gravitációs vonzása. Ez azonban nem zavarta Cavor professzort; Wells szerint az ottani légkör kicsit ritka, de meg lehet szokni. A holdlakók érdekes társadalmat alkotnak, jórészt felszín alatti járatokban élnek, de azért a felszínre is kijönnek.

james jeans elmélete a bolygók keletkezéséről

Jeans elmélete szerint Naprendszerünk bolygói úgy keletkeztek, hogy a Nap mellett elhaladó csillag vonzása gáztömeget szakított ki a Napból, s ebből lettek a bolygók, köztük a mi Földünk is. Az elképzelt "csillagtalálkozás" igen ritka eset. Ha igaz lett volna Jeans elmélete, akkor a "bolygókeletkezés" szinte egyedülálló történet, jószerivel csak egy csillag lett volna a Galaktikában: a Nap, amelynek bolygói vannak. Jeans bolygókeletkezési elméletét akkor elfogadták a csillagászok, így azután kialakult az az elképzelés, hogy a mi Napunk különleges égitest, csak körülötte keringenek bolygók. A csillagok - így gondolták - kísérők nélküli, magányos égitestek.

világkép a 20. század elején - 1.rész

Apáink-nagyapáink nagyon másnak látták a világot, mint mi, most. Karácsonyra megkapták - gyermekkorukban - James Jeans sárgakötéses, nagyalakú könyvét, a "Csillagok világát". Ebben az állt, hogy a világegyetem mindig volt és mindig lesz. A csillagok ragyogtak a múltban, és ragyogni fognak az idők végezetéig, illetve örökké. A Világegyetemben - a távolban - "ködök" vannak, amilyen az Androméda-köd. Akkor még az volt a hivatalos és elfogadott álláspont, hogy a "ködök" porból vannak, senki sem gondolta, hogy azok távoli csillagvárosok.

a művi bevatkozás 2.rész

Inkább leszögezhetjük azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy a nagy tudósok (Nobel-díjasok is) elvetélt sci-fi-írók, akik időnként szabadon engedik fantáziájukat. A korábbiakban említettekben - és úgy általában - a "vad ötletek" kis hányadáról szóltunk csak. Aki bővebbet akar tudni, olvassa műveiket. Ez már csak azért se árt, mert a leírtak nyilván túlzottan leegyszerűsítik a lényeget. Igaz; de legalább igyekeztünk hűen visszaadni a kozmológusok meglepő elképzeléseit. Végezetül még elmondjuk, hogy Paul Davies azt írja a különös fejezet végén, hogy az általa említett gondolatok nem tekinthetők többnek néhány vad ötletnél. Ez igaz; de a vad ötletek is hozzátartoznak világképünkhöz; jó ha tudunk róluk.

a művi bevatkozás 1.rész

Paul Davies pedig azon töpreng, hogy vajon a mi világegyetemünk "természetes úton" keletkezett-e, vagy pedig valamilyen szándékos művi beavatkozás révén jött létre? Szerinte ugyanis meglehet, hogy egy szülő-világegyetem rendkívül fejlett és emelkedett szellemű lényekből álló népessége elhatározza, hogy csecsemő-világegyetemek sokaságát hozza létre, illetve indítja fejlődésnek. Nem azért csinálják ezt, hogy ők maguk oda meneküljenek pusztuló buborékjukból (világegyetemükből), hanem csak azt akarják, hogy valahol legyen lehetőség az élet kialakulására. Másutt meg azon elmélkedik a kiváló szerző, hogy talán egy "szuperlény" csinálta az egészet. Csak úgy. És még mondja valaki, hogy a nagy tudósok (mert az említettek valóban azok!) fantáziátlan, "vaskalapos" emberek.

mi lesz a világegyetem pusztulása után? - 3.rész

Az eddig elmondottak igen sokféle, különös spekulációra adnak lehetőséget, és ezzel élnek is a kozmológusok! Ne higgyük, hogy csak egy kozmológus foglalkozik a meglehetősen őrült ötletekkel! Andrej Linde, a neves orosz tudós is azt mondja, hogy utódaink egyetlen túlélési stratégiája, ha az öregedő világegyetemből (buborékból) átvándorolnak az újba. Azt mondja, hogy csak az a szomorú a dologban, hogy az még csak hagyján, hogy mekkora a mi világegyetem-buborékunk - de számításai szerint (?!) a hozzánk legközelebb lévő világegyetem-buborék távolságát fényévben (!) akkora számmal fejezhetjük ki, amelyikben az 1-es után annyi nullát kellene írnunk (sok milliót), hogy a nullák megtöltenének egy vastag könyvet! Egyenesen elképesztőnek tarthatjuk, hogy Linde 1989-ben cikket írt a Physics Letters című folyóiratban, a következő címmel: "Élet a felfúvódás után". Megemlítjük még, hogy Linde szerint egy sereg olyan tartomány van - tőlünk távolabbra -, melyekben éppen most következik be a felfúvódás. Andrej Linde tekintélyes tudós, akit maga Hawking is elismerően emleget.