a Drake-formula - 4.rész

A kérdés kiváló szakértője, a néhai Sklovszkij professzor, a rádiócsillagász hosszú éveken keresztül azon a véleményen volt, hogy Galaktikánkban sok értelmes lény által lakott bolygó van. Azután megváltoztatta nézetét, és azt vallotta, hogy egyedül vagyunk a Galaktikánkban. Hogy mikor volt igaza Sklovszkijnak? Ez se most, se a későbbiekben nem szögezhető le. A Drake-formula páratlanul népszerű lett. Talán minden könyvben megtalálható, ha az a földönkívüliekkel foglalkozik. Pedig ma már talán senki se próbál a nevezetes formula alapján számolni. Ennek aligha lenne értelme. A Drake-formula csak arra jó, hogy segítsen - mint valami tartalomjegyzék - végiggondolni a problémát. Azaz mindent.

a Drake-formula - 3.rész

Ha végignéztük a sorokat, érdekes megállapításokat tehetünk. Kezdjük azzal, hogy a tényezők közül csupán az első és az utolsó becsülhető meg pontosabban. Ugyanis a becslések szerint mintegy 150 milliárd csillag van a mi Galaktikánkban, a Galaktikánk kora pedig 10 milliárd év körül lehet. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy a világegyetemben összesen körülbelül 150 milliárd galaktika van; így tehát a mi Napunkhoz hasonlító csillagok száma olyan nagy, hogy az már szinte végtelennek tekinthető. És ha ez így van, akkor szinte minden megtörténhet. Az is, hogy valahol hozzánk hasonló értelmes lények technikai civilizációt alkottak. Ha azonban azok úgy 4-5 milliárd fényévnyi távolságra vannak tőlünk, akkor az olyan, mintha nem is lennének.

a Drake-formula - 2.rész

A kérdés azért olyan érdekes, mert ha sok bolygón élnek értelmes lények, akkor előbb-utóbb esetleg találkozhatunk, vagy legalábbis rádiókapcsolatba kerülhetünk velünk. Ha pedig nagyon kevés az értelmes lények által lakott bolygó, akkor mi a Galaktikánk Robinsonjai vagyunk. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy ha irdatlan távolság választ el bennünket, akkor sohasem tudunk majd róluk.
 Írjuk fel tehát a nevezetes egyenletet, melyről oly sok szó esett a világirodalomban:

 N = n • P1 • P2 • P3 • P4 • t1 / T.

 A képletben

 N a Galaktikánkban velünk egyidejűleg létező magasan fejlett civilizációk száma (ezt a számot keressük),
 n a Galaktikában levő összes csillagok száma,
 P1 annak a valószínűsége, hogy a csillagnak bolygórendszere van,
 P2 az élet keletkezésének valószínűsége az adott bolygón,
 P3 annak a valószínűsége, hogy a keletkezett élet a fejlődés folyamán értelmes lényt hoz létre,
 P4 annak valószínűsége, hogy az értelmes lény technikailag fejlett civilizációt hoz létre,
 t1 a technikai korszak átlagos hosszúsága,
 T a Galaktika korának hosszúsága.

a Drake-formula - 1.rész

Francis Drake professzor csillagász, méghozzá a világ talán legelismertebb rádiócsillagásza. És a csillagászok matematikai képletei szinte kivétel nélkül bonyolultak. Megfelelő előképzettség nélkül emberfia nem birkózik meg velük. Világossá vált azonban, hogy a Drake-formula más, tulajdonképpen nincs is benne "matematika". Hogy akkor meg mire jó a Drake-formula? A Drake-formula segítségével (elvileg) kiszámíthatjuk, hogy hány "civilizált" bolygó van a mi Galaktikánkban. Hogy hány bolygón élnek értelmes lények.

a fekete lyuk nem átjáró

Sci-fi szerzők, de még komoly tudósok is sok nyilvánvaló sületlenséget hordanak össze a "fekete lyukak" rejtélyeivel kapcsolatban. No nem, amikor asztrofizikai kérdésekről van szó. Hanem olykor úgy tekintik a fekete lyukak létét, mintha az megoldaná a múltba való utazást, vagy lehetővé tenné az idegen világok meglátogatását, de még ennél fantasztikusabbakat is irkálnak. Ezeket a fantaziálásokat nem kell komolynak vennünk, még akkor sem, ha a legnagyobb és legismertebb tudósok állítják is. Elég fantasztikus a valóság, nem kell lódítani. A fekete lyuk - nem "átjáró egy másik világba". Vagy a másvilágba. Legfeljebb akkor, ha valakinek valóban sikerülne beugrani egy fekete lyukba. Mert akkor átkerülne a - másvilágra. De ez minden halandóval megesik előbb-utóbb.

Megjósolja-e az általános relativitáselmélet, hogy világegyetemünknek a Nagy Bummal kellett kezdődnie, s az időnek szükségképpen van kezdete?

A választ merőben új közelítés alapján Roger Penrose brit matematikus és fizikus adta meg 1965-ben. Megmutatta, hogy a saját gravitációja hatására összeroppanó csillag olyan tartományban záródik, melynek felülete végül nulla méretűre zsugorodik. S ha a tartomány felülete nullává válik, akkor a térfogata is eltűnik. A csillag anyagának teljes mennyisége zéró térfogatra nyomódik össze, az anyag sűrűsége és a tér görbülete tehát végtelenné válik. Más szavakkal, a téridő valamely tartományában szingularitást kapunk, melyet fekete lyuk néven ismerünk." Hawking megadja a definíciót is: "Szingularitás a téridő pontja, ahol a téridő görbülete végtelenné válik."

fekete lyuk - a nagy égi porszívó

Szupernóva-robbanás esetén előfordul, hogy a nagyméretű csillag fekete lyukká omlik össze. Ennek akkora a gravitációs ereje, hogy "égi porszívóként" működik, ami a közelébe kerül, azt beszippantja, s onnan nincs menekülés. Még a fény sem tudja elhagyni, ezért fekete a fekete lyuk. Mostanában sokat írnak a sci-fi-írók a "fekete lyukakról" - nem árt tehát, ha tudjuk, hogy a fekete lyukakról szóló ismeretek csaknem teljes egészében elméleti számítások, elgondolások, és matematikai modelleken alapulnak. Hogy mit higgyünk el és mit nem - arra nézve egyetlen útmutatást adhatunk. Higgyük el azt, amit a nagy, világszerte elismert tudósok írnak és mondanak. Főképpen akkor, ha nem tréfából mondják, amit mondanak. Mert az is előfordul.