élet a holdon - 4.rész Hold moszatok

1951-ben Patrick Moore - komoly Hold-szakértő tudós - az Arisztarkhosz-kráterben megfigyelt sötét csíkokról azt állította, hogy azok moszatokhoz, zuzmókhoz hasonlóan ellenálló növények. Szerinte a kráter repedéseiből szivárgó gőzökben ezek a moszatszerű növények fennmaradhatnak. Ez egy évtizeddel azelőtt volt, hogy ember a Holdra lépett.

Mellékesen megjegyezzük, hogy a Holdon egyetlen "élő valami" volt az ott járt embereken kívül. Egy staphylococcus baktérium, amely véletlenül került egy Holdon felejtett poliuretánhab-darabra, s amelyet életképes állapotban hazahoztak a Holdról.

élet a holdon - 3.rész Hold rovarok

Komoly tudósok is hittek abban, hogy a Holdon van valamiféle élet, élőlények akadnak a kietlen tájakon. Ez a hiedelem meglepően sokáig fennállt. William Henry Pickering (1858-1938) 1924-ben megjelent közleményében azt írta, hogy a Holdon sötét foltok láthatóak, és azok rovarok hatalmas rajai, melyek az éghajlati változások miatt a Hold egyik részéről a másikra vándorolnak, mint a költöző madarak.

élet a holdon - 2.rész A Hold tréfa

Ebben az időben a tudósok is hittek abban, hogy a Holdon van valamilyen élet. Ezt tanúsítja a nevezetes "Hold-tréfa". Ez 1835-ben történt. John Herschel, a neves csillagász (1792-1871) ugyanis csillagászati megfigyelés céljából Afrika déli részére hajózott, s így megszakadt a kapcsolata a kutatókkal. Ezt használta ki Richard Locke újságíró. A New York Sun című újságban "interjút" közölt, melyben azt állította, hogy Herschel igen nagy nagyítású teleszkópot készített, s ezen keresztül vizsgálta a Holdat. Az "interjú" szerint Herschel beszámolt arról, hogy a Holdon majomszerű, vörös szőrű emberek élnek, akik remekül repülnek hártyás szárnyaikkal. A "holdbéli állatok" gömb alakúak, és gyorsan gurulva haladnak. A dolog érdekessége, hogy ezt az ostobaságot a tudósok is elhitték; az újságok szerint a felfedezés - "új korszakot nyitott a csillagászatban és a tudományban". Herschel - aki egyébként a nagy William Herschel fia volt - csak sokára tudta megcáfolni a nevében terjesztett csacskaságokat, melyek bejárták a világsajtót.

élet a holdon - 1.rész

A csillagokkal nem sokat törődött az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének embere. Akkor is voltak fantasztikus filmek, ezek azonban nem a "csillagok háborújával" foglalkoztak. Ezzel szemben sikeres némafilm volt az "Utazás a Holdba" és a "Marslakók támadása". Verne Gyula hősei hatalmas ágyút építettek, és a lövedéket puskaporral röpítették a Holdba. A lövedék belseje volt az űrhajósok kabinja. H. G. Wells hőse, a tudós Cavor pedig feltalálta a "gravitációt semlegesítő kenőcsöt", és lakógömbjét azzal kente be, s így jutott kísérőjével a Holdba. Persze már akkor is tudták, hogy a Hold - kicsinysége miatt - nem tarthat fogva légkört, hiszen csekély a gravitációs vonzása. Ez azonban nem zavarta Cavor professzort; Wells szerint az ottani légkör kicsit ritka, de meg lehet szokni. A holdlakók érdekes társadalmat alkotnak, jórészt felszín alatti járatokban élnek, de azért a felszínre is kijönnek.

james jeans elmélete a bolygók keletkezéséről

Jeans elmélete szerint Naprendszerünk bolygói úgy keletkeztek, hogy a Nap mellett elhaladó csillag vonzása gáztömeget szakított ki a Napból, s ebből lettek a bolygók, köztük a mi Földünk is. Az elképzelt "csillagtalálkozás" igen ritka eset. Ha igaz lett volna Jeans elmélete, akkor a "bolygókeletkezés" szinte egyedülálló történet, jószerivel csak egy csillag lett volna a Galaktikában: a Nap, amelynek bolygói vannak. Jeans bolygókeletkezési elméletét akkor elfogadták a csillagászok, így azután kialakult az az elképzelés, hogy a mi Napunk különleges égitest, csak körülötte keringenek bolygók. A csillagok - így gondolták - kísérők nélküli, magányos égitestek.

világkép a 20. század elején - 1.rész

Apáink-nagyapáink nagyon másnak látták a világot, mint mi, most. Karácsonyra megkapták - gyermekkorukban - James Jeans sárgakötéses, nagyalakú könyvét, a "Csillagok világát". Ebben az állt, hogy a világegyetem mindig volt és mindig lesz. A csillagok ragyogtak a múltban, és ragyogni fognak az idők végezetéig, illetve örökké. A Világegyetemben - a távolban - "ködök" vannak, amilyen az Androméda-köd. Akkor még az volt a hivatalos és elfogadott álláspont, hogy a "ködök" porból vannak, senki sem gondolta, hogy azok távoli csillagvárosok.

a művi bevatkozás 2.rész

Inkább leszögezhetjük azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy a nagy tudósok (Nobel-díjasok is) elvetélt sci-fi-írók, akik időnként szabadon engedik fantáziájukat. A korábbiakban említettekben - és úgy általában - a "vad ötletek" kis hányadáról szóltunk csak. Aki bővebbet akar tudni, olvassa műveiket. Ez már csak azért se árt, mert a leírtak nyilván túlzottan leegyszerűsítik a lényeget. Igaz; de legalább igyekeztünk hűen visszaadni a kozmológusok meglepő elképzeléseit. Végezetül még elmondjuk, hogy Paul Davies azt írja a különös fejezet végén, hogy az általa említett gondolatok nem tekinthetők többnek néhány vad ötletnél. Ez igaz; de a vad ötletek is hozzátartoznak világképünkhöz; jó ha tudunk róluk.