Miért nerm lett gázgömb a Föld is?

Ahogy mondani szokták: a mi Napunk igen átlagos csillag. Csakhogy van egy érdekes sajátossága. A mi Napunk keletkezésekor ugyanis tekintélyes mennyiségű "szilárd anyag" jött létre. Azaz jelentős mennyiségű "nehéz elem" is volt a keletkezés idejében. Hiszen a Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars nem gázgömb, hanem szilíciumból, vasból stb. álló kemény kis bolygó. És ebben a golyóban arany is van, meg ezüst is, meg alumínium is. A Napban ugyan a "nehéz elemek" aránya állítólag 2% - a mi Földünk meg szinte tisztán nehéz elemekből áll! Ezzel szemben a Jupiter meg a Szaturnusz szintén gázgömb. Csak nem gyulladtak be, nem indult meg bennük a hidrogén fúziója héliummá. Nos, a kérdés az, hogyan került a mi Naprendszerünk keletkezése idejére és helyére a világegyetemben szokatlanul sok nehézelem? A csillagászok azt mondják, hogy éppen a megfelelő időben és a megfelelő helyen - tehát a Naprendszer keletkezési helyén és kezdetén - szupernóva-robbanás következett be. A szupernóva-robbanás során pedig a csillagrobbanás nagymennyiségű salakot, azaz nehézelemet szór ki a csillagközi térbe. A tudósok jórészt azt mondják, hogy nem is egy, hanem két szupernóva-robbanás volt - a legjobbkor. A nehézelem-megoszlás azonban igen különösen alakult. A Napban a nehézelemek aránya körülbelül 2%, ezzel szemben a bolygókon más a helyzet. A Merkúr, a Vénusz, a Föld meg a Mars szinte tisztán nehézelemből áll. A kijjebb eső Jupiter és a Szaturnusz pedig a Naphoz hasonlóan hidrogén-hélium gázgömb, a Jupiter holdjai, meg a Szaturnusz holdjai, a Plútó és mások pedig - hogy a kisbolygókról ne is beszéljünk - szilárdak, nehézelemekből állnak. A nehézelemek és a könnyű hidrogén-hélium megoszlására van magyarázat: állítólag a napszél kifújta a gázokat.

a Föld nem átlagos bolygó

A Nap - kétségkívül - átlagos csillag, de a Föld nem nagyon átlagos bolygó. Mert a világegyetem vagy Galaxisunk sok táján egyáltalán nincsenek szilárd talajú bolygók, csak gázgombócok lehetnek. És ahol lehetnek szilárd talajú bolygók, ott se lehet túlságosan sok olyan, mint amilyen a mi Földünk. Mert a Mars is lehetne melegebb, a Vénusz is lehetne hűvösebb, de csak a Föld bolygó lett igazán kellemes, ami megfelel az élet színterének. Azután meg arról se feledkezzünk meg, hogy Földünk légkörében csak azért van oxigén, mert a növények ezt bocsátották ki. Meg hogy azért nincs túlzottan sok üvegházhatást, felmelegedést okozó szén-dioxid, mert azt meg a növények fogyasztják. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a "középszerűség elvét" a csillagászok hangsúlyozzák. Azt akarják bizonygatni, hogy sok olyan bolygó van, mint a Föld, tehát sok bolygón lehet "élet", méghozzá értelmes lények által képviselt élet. Le kell szögeznünk, hogy jelenleg szinte semmit sem tudunk arról, hogy sok vagy kevés "Föld-típusú" bolygó van-e Galaxisunkban. A dolog azért olyan érdekes, mert ha kiderül, hogy Föld bolygónk tényleg megfelel a "középszerűség elvének", akkor sok, az "élet bölcsője" szerepére alkalmas bolygó van Galaxisunkban. De ha így áll is a dolog, akkor az még nem jelenti azt, hogy ott "szükségszerűen megjelent az élet".

elegendő nehézelem a csillagközi térben

Egyáltalán nem biztos, hogy világegyetemünkben sok olyan bolygó van, mint a mi Földünk. Mert a csillagászok már tucatnyi csillagról megállapították, hogy "bolygója van". De ezek a bolygók mind nagyon mások, mint a mi Földünk. Egy részük elnyúlt pályán kering, mint valami üstökös, de az is furcsa, hogy van olyan exobolygó, amelyik nagyobb, mint a mi Jupiterünk, és a keringési ideje csak négy nap, míg a mi Jupiterünk keringési ideje 11 év. Meg azután ma már azt is tudjuk, hogy a csillagok jelentős részének azért nem lehet keménytalajú bolygója, mert amikor keletkeztek, 6-10 milliárd évvel ezelőtt, még nem volt elég nehézelem a csillagközi térben. Azt mondják, hogy a mi Napunk születése előtt - éppen a megfelelő időben és helyen - nem is egy, hanem két szupernóva lángolt fel, és teleszórta a tért nehézelemmel. Almár Iván kitűnő könyvének sorait szó szerint idézzük: "Erre a feldúlásra valóban szükség is lehetett az életet hordozó bolygó megszületésekor. Ez az érvelés sem csökkenti azonban lényegesen annak a megállapításnak a hitelét, hogy a Nap átlagos csillag."

A középszerűség elve

A csillagászok gyakran mondják, hogy helyzetünk a világmindenségben átlagos. Ebben bizony sok igazság van. Mert nagyon nehezen találnánk "átlagosabb" csillagot, mint amilyen a mi Napunk. Se nem kicsi, se nem nagy, ilyenből van talán a legtöbb a világmindenségben. Mert egy csillag nem lehet akármilyen nagy, vagy akármilyen kicsiny. A csillagok a csillagközi gáz (főként hidrogén és kevesebb hélium) gravitációs összeomlása révén jönnek létre; ha nagyon nagyra - mondjuk 20 naptömegűre - sikerült egy csillag, akkor az nagyon hamar elhasználja hidrogén-tüzelőanyagát, és többnyire fekete lyukként eltűnik az égről. Ha meg kicsire sikeredik, mint a mi Jupiter-bolygónk, akkor meg nem indul be a hidrogén héliummá égése, s akkor barna törpeként sötétlik a térben. A csillagászok azt mondják, hogy a mi Földünk, a mi bolygónk, amelyen élünk - igen átlagos bolygó. Annyiból igazuk van, hogy Naprendszerünkben, a Naptól kifelé számolva a harmadik, két Föld-típusú bolygó között helyezkedik el. Belül van a Vénusz, kívül pedig a Mars. Az óriásbolygók meg kijjebb vannak.

a Drake-formula - 4.rész

A kérdés kiváló szakértője, a néhai Sklovszkij professzor, a rádiócsillagász hosszú éveken keresztül azon a véleményen volt, hogy Galaktikánkban sok értelmes lény által lakott bolygó van. Azután megváltoztatta nézetét, és azt vallotta, hogy egyedül vagyunk a Galaktikánkban. Hogy mikor volt igaza Sklovszkijnak? Ez se most, se a későbbiekben nem szögezhető le. A Drake-formula páratlanul népszerű lett. Talán minden könyvben megtalálható, ha az a földönkívüliekkel foglalkozik. Pedig ma már talán senki se próbál a nevezetes formula alapján számolni. Ennek aligha lenne értelme. A Drake-formula csak arra jó, hogy segítsen - mint valami tartalomjegyzék - végiggondolni a problémát. Azaz mindent.

a Drake-formula - 3.rész

Ha végignéztük a sorokat, érdekes megállapításokat tehetünk. Kezdjük azzal, hogy a tényezők közül csupán az első és az utolsó becsülhető meg pontosabban. Ugyanis a becslések szerint mintegy 150 milliárd csillag van a mi Galaktikánkban, a Galaktikánk kora pedig 10 milliárd év körül lehet. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy a világegyetemben összesen körülbelül 150 milliárd galaktika van; így tehát a mi Napunkhoz hasonlító csillagok száma olyan nagy, hogy az már szinte végtelennek tekinthető. És ha ez így van, akkor szinte minden megtörténhet. Az is, hogy valahol hozzánk hasonló értelmes lények technikai civilizációt alkottak. Ha azonban azok úgy 4-5 milliárd fényévnyi távolságra vannak tőlünk, akkor az olyan, mintha nem is lennének.

a Drake-formula - 2.rész

A kérdés azért olyan érdekes, mert ha sok bolygón élnek értelmes lények, akkor előbb-utóbb esetleg találkozhatunk, vagy legalábbis rádiókapcsolatba kerülhetünk velünk. Ha pedig nagyon kevés az értelmes lények által lakott bolygó, akkor mi a Galaktikánk Robinsonjai vagyunk. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy ha irdatlan távolság választ el bennünket, akkor sohasem tudunk majd róluk.
 Írjuk fel tehát a nevezetes egyenletet, melyről oly sok szó esett a világirodalomban:

 N = n • P1 • P2 • P3 • P4 • t1 / T.

 A képletben

 N a Galaktikánkban velünk egyidejűleg létező magasan fejlett civilizációk száma (ezt a számot keressük),
 n a Galaktikában levő összes csillagok száma,
 P1 annak a valószínűsége, hogy a csillagnak bolygórendszere van,
 P2 az élet keletkezésének valószínűsége az adott bolygón,
 P3 annak a valószínűsége, hogy a keletkezett élet a fejlődés folyamán értelmes lényt hoz létre,
 P4 annak valószínűsége, hogy az értelmes lény technikailag fejlett civilizációt hoz létre,
 t1 a technikai korszak átlagos hosszúsága,
 T a Galaktika korának hosszúsága.